Írta: Richard Hatem; John Keel azonos című regénye alapján
Rendezte: Mark Pellington
Sztori: John Klein újságíró kocsija az éjszaka közepén lerobban egy kisvárosban. Különös események egész sorozatának közepébe csöppen és nyomozni kezd. Majd hamarosan, ő is aktív szereplője lesz a történéseknek.
A film cselekménye az 1966.november és 1967.december között lezajló, Point Pleasant-i eseményeken alapszik, melyek 1967. december 15.-én a Silver híd leomlásával értek véget.
Már maga a történet is remek szórakozást ígér, a megvalósítás pedig kitűnő. Nem dob azonnal a mély vízbe, jól építi fel a cselekményt, és meghagyja a nézőnek a döntés jogát, hogy annak higgye az eseményeket, aminek akarja. Ez egyrészről egy kényelmes megoldás, mert nem kell egy teóriát folyamatosan erőltetnie, unásig ismert közhelyekkel traktálnia, másrészt pedig rendkívül nézőbarát.
Richard Gere hozza a szokásos vidám tekintetű, de érzékeny formát. Laura Linney nekem kicsit haloványnak tűnt, még a Gordont játszó Will Patton is bőven lejátssza a színről, abban fertály órában, míg látható.
Pellington kiválóan adagolja a feszültséget, nem mondanám, hogy pörögne a film, de nem unalmas. Végig sikerül fenntartania az érdeklődést.
A képi világ nagyon igényes, mindenre odafigyeltek. A szerény költségvetés ( 32m $ ) ellenére a film vizuális világa és megoldásai kifogásolhatatlanok. A beállítások, kameramozgások remekül el vannak találva. Köszönhetően Pellingtonnak, és Fred Murphy operatőrnek. A híd leomlása pedig szerintem az egyik legjobb, amit valaha készítettek. Ez gondolom, szintén a büdzsé folyománya. Minimalista lett, de nagyon hatásos, nem CGI-al agyoncsapott öncélú látvány-orgia.
A film egyetlen, de sajnos nagy hibája Hartem forgatókönyve. Remekül indítja a történetet, de időről időre elveszti az irányítást a saját története felett. A film harmadik negyede kínosan elüt az addigi stílustól, szentimentális, semmitmondó és lapos lesz, itt még a rendező sem tudott mit kezdeni az alapanyaggal.
Imádom ezt a filmet! Mindenkinek csak ajánlani tudom.
7/10
