Az Apokalipszis most! még gondolatként sem létezett, a Kereszt apa könyvet majd csak hat év múlva adják ki... Francis Ford Coppola egyik korai, tulajdonképpen első hivatalos filmjéről van szó.
Dementia 13 (1963)
Írta: Francis Ford Coppola
Rendezte: Francis Ford Coppola
Sztori: Luis Haloran férje szívrohamban meghal, a nő eltünteti a testet. Azt mondja férje családjának, hogy üzleti útra ment. És ez még nem is a legfurcsább dolog, ami megesik a Haloran rezidencián azon a hétvégén...
Mindig érdekes nagy rendezők korai műveit nézni, és ez itt sincs másképp. Nem ritka, hogy kezdő rendezők először horror filmeket készítenek. Ezekre általában nagyon kevés pénzt akar költeni egy produkciós cég, és őszintén megvallva a minőségre nagy ívben tesznek. Persze ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ócskák is lesznek. Egy kezdő becsvágyó rendező, valószínűleg mindent elkövet azért, hogy felvállalható film készüljön, hacsak nem az a cél, hogy ő legyen a következő Edward D. Wood, Jr.
Coppola a 60-as években hangtechnikusként került film közelbe, és Roger Corman a film producere ajánlotta föl neki, hogy egy korábbi film költségvetésének maradékából készítsen egy olcsó horrort. Coppola kis segítséggel ugyan, de három nap alatt dobta össze a forgatókönyvet, ami leginkább a dialógusokon érződik, mert nagyon nyögvenyelősre sikeredtek. Egyébként a filmet majdnem be sem mutatták, mert Coppola folyamatosan arról tájékoztatta a producert, hogy rengeted szex jelenet és vér lesz a filmben; ehhez képest egy jólfésült misztikus pszicho horrort rakott le az asztalra, némi bugyivillantással. Erre Corman bepöccent és neki is látott egy másik rendezővel pótfelvételeket készítetni. Amikor a filmet bemutatták ezekkel az utólagosan hozzácsapott jelenetekkel együtt volt látható, és csak az évek múlásával tűntek el a vágószoba süllyesztőjében.
Szerencsére a párbeszédeket leszámítva, a film csak azért tűnhet bénának, mert közel ötven éve készült, és már akkor is fityingekből. Maga a történet először sima thrillernek indul, aztán átvált misztikus pszicho-thrillerbe és a játékidő bő felénél már konkrétan horrorisztikus.
A fényképezés korrekt bár a fennmaradt kópiák nagyon ócska minőségűek és rengeteg az esti/éjszakai jelenet, amik majdnem élvezhetetlenek. Majd egyszer egy cég úgy is kiad egy Coppola gyűjteményt és akkor majd biztos felújítják.
A zene az elképesztő, egyszerre idegesítő és hátborzongató is, de mindenképp jól illik a gótos hangulathoz. A film elején hallható rockabilly muzsika és annak használata pedig profi!
Nagyon hangulatos és néhány fölösleges jelenettől eltekintve még a feszültség is jócskán jelen van. Érződik a későbbi nagy rendező hatása, a béna dialógusok és trükkök ellenére nagyon jól kézben tartotta az anyagot.
A film legjobb jelenete a nyitójelenet. A csónakázás, a szívroham és a zene, ha másért nem is, de ezért biztos, hogy emlékezni fogok erre a filmre!
6,5/10
